2005. október 31., hétfő

Voltam tegnap a Kings of Ads csodálatos vetítésén. Ne menjetek el. Nem éri meg. Lapos, néhol olasz vagy éppen francia nyelven felvillanó reklámok nem érik meg azt a 800 pénzt sem amit fizettem érte. Talán ha 5 volt, amire azt mondanám, volt benne fantázia. Ez különösen akkor szánalmas, ha nagyon szereted a jó reklámokat, mint például én. Szerintem a Tomi mosóporos reklámoktól eltekintve a reklámfilm is egy művészetfajta. Például ez. Ennek van életérzése. Akar mondani valamit és ezt nem azzal éri el hogy ha tomit nyomod akkor makulátlanul tiszták lesznek a fogaid mert csakatomi
Megdícsérném ehelyütt a Durex-et ebből a szempontból. Egy igen humoros és ötletes filmjük.Vagy egy kicsit szekszuálisabb, de elcsípett Blaupunkt-reklám. Vagy ez az animáció mert a nyuszi musszog. :)
Negatív magyar is van ám! Például a T-Csoport ÖSSZES reklámja. Én legszívesebben a céget is bezáratnám, na de a PR és marketingbagázst úgy rugdalnám ki hogy meg sem tudnának szólalni. Mellesleg mondtam már, hogy a "magenta" (nem így hívják magyarul a színt, ugye mndenki vágja - lényeg hogy mehetünk majd a swimmingpoolba!) látványa is nyers agressziót ébreszt fel bennem?!

Utóirat: Thx to Windows IE only Javascript blogszerkesztő, Firefoxxal most nem megy a linkbehegesztés. Köszönöm, hogy csak a májkrofos által gyártott trágyahalommal lehet használni ezt a blogmotort, de én nem fogok csak ezért (és másért sem) megvásárolni egy fizetős operációs rendszert, főleg egy olyan tetű bandától, mint a májkrofos.
Így tehát tüntetőleg nem keül ki az aranyos nyuszi linkje és a többi élvezetes és dícséretreméltó reklámfilm sem. Thx mégeccer

11:11 | | Jared

2005. október 30., vasárnap

Mostanában elég sok szakmai dolog foglalkoztat. Ez jó, mert legalább fejlődöm. A rossz benne az, hogy egyre inkább összekavarodom. Azt hittem egy technológiáról, hogy értem, erre ma teljesen megkavart egy csomó dolog. Feltennék egy nagyrakat kérdést. De kinek?! Legfőképpen az zavar, hogy akinek feltehetném, nem pártatlan (mármint a technológiával kapcsolatban). Mind1.
Jól esik most egy kis pihenés, amit a hosszú hétvégének köszönhetünk. Forralgathatom ördögi tervem, de csak szép lassan. Sokat agyalok a saját bizniszen is. Szóval ezek a napok most egyedül és az egzisztencia jegyében telnek. Találkoztam egy aranyos csajjal is péntek este, de majd meglátjuk. Nem tudom, hogy bele szeretnék-e menni most egy félig távkapcsolatba. Ugyanis ha jól értettem, Szegeden tanul, de Budapesti. Majd meglátjuk. Kedden összefutunk és kiderül mit akarunk.
Hogy egy kicsit intimebb is legyek :), van egy idegesítő dolga. Mégpedig az hogy parázik folyon. Olyan feszült, hogy a végén már én érzem magam hülyén. :/ Mindegy, mert úgysem az ilyen dolgok fontosak most. Talán ha kicsit jobban megismerjük egymást...

23:13 | | Jared

No. Jobban érzem magam, az biztos. Csak kicsit üresnek érzem a napjaimat. Nem, nem rinyálni támadt kedvem, csupán rá akarok világítani a miértre annak kapcsán, hogy már régóta nem írok ide.
Néhány pillanatig rámtör a blogolhatnék, aztán mire eljutok idáig és írni kéne, semmi. Tudom hogy ez időszakos (már többször is előfordult), de nem szeretném, ha unatkoznátok. :) Úgyhogy írok.

23:04 | | Jared

2005. október 28., péntek

Jólelbaktam ezt a pénteket is. Francba. Egyszerűen ki kell találnom, mitől lennék jobban. De majd írok nektek okosat. :) Csak legyen vége ennek a napnak KÖNYÖRGÖM!!!!

12:14 | | Jared

2005. október 27., csütörtök

Ezen nagyon jót mulattam ma:


Thx to Metro
Mellesleg ez az első alkalom, hogy képet teszek ki :)

12:47 | | Jared

"Mi(ti. magyarok) egy betyárkodó kuruc nemzet vagyunk, ahol az ellenállás, a törvények és (jog)szabályok kijátszása a társadalom szemében nem büntetendő cselekmény, hanem az igaz magyar virtus igazolása, a köz elismerését kiváltó ügy; gondoljunk csak Lúdas Matyira, Rózsa Sándorra vagy a viszkis Ambrus Attilára. És ebben a kontextusban a parkolóőrök kétségkívül a labancok, a Döbrögik, a rendőrök - a Gonosz egyenruhás megtestesülései."
Index

Van benne valami. :)

12:13 | | Jared

2005. október 26., szerda

Írnék, ha bírnék. De épp ki vagyok bukva. A legszarabb, hogy nem tudom, mi segítene most rajtam...

16:56 | | Jared

2005. október 24., hétfő

Pénteken leléptem Debrecenbe. Alma materem városkájába. De most valahogy nem volt olyan bájos, mint szokott lenni mostanában. Nem tudom, valahogy olyan idegen és rideg volt.
Pénteken fél 8-ra sikérült megérkeznem és már esteledett. Elég komor indítás volt a leszálló, vérben úszó nap. Ettem, felmentem központba, találkoztam V.-vel (egyik a legjobb barátaim közül, egy a tres muskettosból :) ), akiről hirtelen nem tudtam megmondani, hogy szomorú, vagy örül. Teljesen meg volt csúszva. Kiderült hogy tényleg. Rá is kiült az ősz depressziója. Így indultunk el hozzá, letettük a táskát és indultunk BB-ékhez. 21-re volt kiírva a Korai, mi akkor indultunk BB-ékhez. Mind1. Már leszartuk. Csak mentünk, örültünk egymásnak, hogy újra együtt az úton. Beszélgettünk, viccelődtünk, szomorkodtunk. Kezdett békés nosztalgia-hangulatom lenni. BB-éknél viszont trapára mentem. Szegény V. Már nagyon ki van pártémában és BB.-re is látványosan ráhajtott. Persze csak olyan félreérthetően. Pedig BB.-vel nem kavarnék a helyében. És igazam is lett késő este. :)
Mind1, nagynehezen lejutottunk BB.-ékkel a KlinikaMoziba. Mert ott volt az nagy esemény vala. 11-re. Hehe. De nem késtük le. pont akkor kezdtek. Szóval ez adott egy kis pluszt és kicsit jobban éreztem magam. A koncert jó volt, megint nem volt kedvem szeszelni/bódulni. A zene jó volt, de azért voltak már ennél kirobbanóbbak is Tibikéék. Nekem kicsit megfáradtnak tűntek. De korai mindíg és mindenhogy jó. Csak játszanak. Folyamatosan. És akkor nincs probléma.
Este aztán Tibi összehozott még egy kis bulit két lemezjátszóval, de nekem már akkor mind1-volt. Amúgyse bírom, ha valaki Prodigy-t játszik vinilről. :) Nagynehezen rászántam magam, hogy V.-t megkérjem, menjünk haza. Persze bebaszott, mint az albán szamár. Meg kituggya. :) Sok érdekes ember megfordul az ilyen partikon.... Nagynehezen hazataláltunk. Aludtunk, ettünk, ittunk. Otthon is voltam. Anyám aranyosan kiosztott megint. Pont olyan kedvesen és támadhatatlanul, ahogy csak az anyák tudnak. Végülis félévente egyszer kibírom. :) Na jó, gyakrabban is hazanézek, mert tudom, hogy hiányzom neki. Meg mégiscsak az anyukám, mégha ilyen lókötő is a fia. :P
Aztán vasárnap szerettem volna még összefutni D.-vel, csakhogy a telója 1 perc után feladta az életet. Úgyhogy végigücsörögtem 2 órácskát egyedül. Nem zavart különösebben. Már megszoktam. Azért jó lett volna D.-vel összefutni. Hiányzik a sok hülyeség meg a hirtelen komolyra váltások. :D
A vonaton is történt egy igen pozitív dolog, amit le kell írjak! Egy párral (és még más emberekkel) ültem egy kupéban. Ez még így semmi extra, de ahogy bántak egymással. A srác álmos volt és mindíg elbóbiskolt. Amikor a lány észrevette, megfogta a karját és a vállán áttette, ilyeténmód átöleltetve magát. Majd elkezdte símogatni a srác kezét és lábát gyengéden és kedvesen, miözben olvasott tovább.
Aztán egy fél órával később a srác felébredt és az ölébe hajtotta a lányt és símogatta a buksiját. A lány sem volt rest párja kezét símogatni, amíg el nem aludt. Összességében elég pozitív meglepetés voltak ők ketten nekem. Van remény, hogy az emberek igenis tudják mit adhatnak a másiknak és hogy egy ilyen gesztus sokkal több, mint a "jajjdeszeretlekMarimegrózsa". Sok ilyen párt akarok látni az utcán!

19:19 | | Jared

Nagyon kezdek pipa lenni. Én akartam ma optimista lenni, de végig szivatott ez a nap. Mindenkinek köszönöm az érdeklődését, sajnos a kommentbox nem műxik, thx to haloscan. Ez is csak olaj a tűzre. Meg megint H. Majdnem elröhögtem magam, amikor a kigyúrt, beretválttestű portássráccal flörtölt egy órája. Na az ilyen dolgok győznek meg igazán arról, hogy nem volt mit keresnünk egymás mellett. Nem, nem bántani akarom, de baromira különbözünk, szinte mindenben. Egyszerűen meg vagyok lepődve magamon. És most gondolkodom, hogy mit tudtam szeretni benne. Na jó, tudom, hogy mit. Megint a reményt, hogy ő nem olyan, mint amilyennek látom, ahogy viselkedik. De olyan. Mint mondtam, nincs ezzel semmi baj, de nekem nem jön be az ilyen. Szánalmas Jared. Ez van.
Vannak azért jó dógok is. Meg rosszak is. Most ez a H.-s eset kihozta belőlem az igényt, hogy emberek között legyek. Persze nem leszek. Az iroda üres, én itt gubbasztok és zenét hallgatok az Office Sound Systemen keresztül. Kellemes kis downtempo. Megnyugtat.
Na ez commit, aztán folytatom :)

18:46 | | Jared

2005. október 21., péntek

Najóóóóóóóóólvan. Bemegyek egyetemre, ragasztatok dejákmatricát, végigülök egy kocka-labort(4óra) és megyek Debrecenbe. :) Bár most egyáltalán nem kívánom a dolgot, de tudom, hogy jó lesz, mire odaérek. Vár a Korai-koncert. Szerintem jó lesz. Korai jóóóóóóó.
És ti, kedves olvasók (akikre mellesleg a legbüszkébb vagyok ;) ) sajnos unalmas bejegyzések nélkül maradtok a hétvégére. Tragikomikum.

10:04 | | Jared

2005. október 20., csütörtök

Jajjjjjdejókedvemlett. :)
Munkahelyi siker: Megoldottam minden nontriviális problémát. Mindenki örül. Én szomorkodok a sarokba, hogy ez nem fog meglátszani az év végi prémiumomban. Főleg hogy nem is kapok olyat. :P
Személyi siker: Annak ellenére hogy pocsékul indult ez a nap, egy csomó jó ötletem támadt és egy mégcsomóbb apró jó dolgot láttam/hallottam. Meg ma senki sem akart velem cseszekedni. Yipp.

19:07 | | Jared

Már annyiszor megtanultam a leckét, de ezek szerint még mindíg nem fájt eléggé :)
Tegnap Deákon elbarikádozták a 16-os meg a 105-ös megállóját. A buszok nem akarództak jönni. No gondoltam tényállás forog fenn, elmegyek metróba megkérdem mivan. El is mentem, embert nem találtam. Mire visszamentem, persze jött a busz(105). Naná hogy nem értem el, futni meg lusta lettem vón'. Tanulság: Aki a seggén ül, várja a sültgalambot, annak a szájába repül. Persze ha eleget csücsül egyhelyben.
De azért nem voltam nagyon elkókadva, végülis csak az Alagúton túlra megyek. Nosza rajta gyalog. Egy csöves két csöves, egy szétlőtt vénájú gyerek, hullarészeg 16 évesek, megvadult kutyák a szemetet cincálják ésatöbbi. Kicsit meglepődtem, hogy éjszaka hogy megváltozik ez a környék. Aztán a Lánchídon megálltam kicsit és bámultam a Dunát. Annak ellenére hogy elég hűvös volt, nagyon jól esett a szellő. A dunai. Meg szép Pest éjszaka. Bár nem az a Párizs, de a mi párizsink. :) /Pelikán elvtárs után szabadon ;) /

11:01 | | Jared

2005. október 19., szerda

Jejejejeeeeeeeeeeeeeee :)
Egy lépéssel előbbre a titkos kis kreálmányom létrehozásában. [Démoni hahota :)]

Más. Olvasgattam blogokat mert ettem. Rossz szokás íróasztal mellett zabálni, ráadásul pizzát, de most rámjött hogy én ilyet akarok. Hát megleptem magam .:) Bolgoktéma. Vagy 6 darabba olvastam bele és mind szingliblog! :) Aztán most tennék egy megállapítást is. A freeblog felhasználói közt 2x annyi hölgyemény van (inkább több). Ez nem baj, sőt. Érdekes pszichológiai/szociológiai megállapítás.
Számos blogger küzd a magány vagy elvesztett szerelem problémájával. Vannak szomorúak és kissé erőltetett vidámak is. Ettől olyan átlagosnak éreztem magam, hogy csak no. Don't get me wrong ez nekem pozitív. ÁTLAGOS VAGYOK! Yessssssss. És mégis kicsit másként átlagos. Pont mint mindannyiuk. Ezért olvastam őket. Olyan ez, mintha belőlük építkeznél érzelmileg kicsit. Gondolatokat fogalmaznak meg, olyan érzésekről írnak, mint amit te is érzel, csak másként. Ez a diverzió az ami szerintem előremozdítja az emberi civilizációt. Közös cél, közös motivációk, mégis ezernyi út.
Egyszer egy kínai bölcs beszélgetett egy tanárral, aki világi iskolában nevelt.
- Merre visz az utad vándor? - kérdezte a tanár.
- Amerre a lábam visz. - mondta a bölcs.
- Látom művelt vagy és a Tanokban is jártas.
- Miféle tanokban tanár?
- Hát Buddha urunk tanitásaiban. - felelt a tanár.
- Nem ismerem ezt a Buddhát. - mondta a bölcs.
- Hogy lehet mégis, hogy íly bölcs szavakkal szólsz és nem
  ismered és követed Buddha urunk tanítását? - döbbent meg a tanár.
Erre hatalmasat koppantott botjával a bölcs a tanár fején és ennyit mondott:
- Ezer út.

Értitek? :)

19:12 | | Jared

2005. október 18., kedd

Főztem. Fincsi lett. Főtt-pirított fűszeres burgonya meg ananászlében érlelt csirke. :) Mostanában mindíg ilyen extrém stuffokat készítek. De legalább kísérletezhetek. Amúgyis olyan ritkán főzök.
No, ma nem mentem dolgozni. Szarul voltam nagyon. Ehelyett igyekeztem megint valami számomra hasznossal foglalkozni, no de ez titok.
Valahogy most jól érzem magam. Kíváncsi vagyok meddig. Ingadozik a hangulatom már hetek óta. Valaki rakjon már rendbe....

21:24 | | Jared

2005. október 17., hétfő

Önelemzés

Igazából vágyom rá, hogy H.-val lehessek. De H. csak egy szükséges komponens. Igazából bárki állhatna ott. Igazából csak hiányzik az hogy most épp nincs kinek szeretetet adni. Ráadásként meg R. sem éppen kecsegtet bármilyen eséllyel. Kezdem magam kellemetlenül érezni a bőrömben. Vajon a tudatalattim már elfogadta, hogy R. sosem lesz a párom? Feladta a reményt és csak szegény tudatom erőszakolja meg magát hogy fényt gyújtson az éjszakában? Olyan jó lenne, ha összebújhatnék R.-rel és elmesélhetném neki, hogy találkoztam H.-val. És hogy miért érzem úgy, hogy H. nem érdemli meg a folytatás fikarsznyi esélyét sem, hogy még inkább vonzódom hozzád, mert mérföldekkel messzebbre világít a fény, amit te hordozol.
Emlékszem milyen volt úgy találkozni ex-szel, hogy szerelmes voltam (és viszonzást leltem) épp aktuálisba és milyen volt amikor kiégni látszott az aktuális szerelem. Szerelmesen tökéletesen elhatároltam magam még a gondolatától is hogy újra ex-szel. Kiégve pedig mindíg csak a jóra emlékeztem ex-szel és szerettem volna neki adni abból a szeretetből, amelyet egykoron ő kapott. Bár már régóta nem teszek ilyet párommal, még ha épp szarul vagyunk is. Ezek is elvek. Amikhez ragaszkodom. Mert csupán pillanatnyi tévelygés a gondolat, de örökkévaló a tett. És ne mondja senki sem, hogy ez az ő fejében nem játszódik le. Mind bűnösök vagyunk, csak félünk beismerni.

15:16 | | Jared

Beszéltem H.-val. Felzaklatott. Utálom, ha játszanak velem. Lehet nem tudatosan csinálja, de csinálja. Egy önéletrajzról kérdezte a véleményem. Egy "baráté". Hehh. Miért érzem úgy hogy ez a barát, több mint barát? Csakhogy szerintem ezt nem akarja megmondani. Főleg, hogy egyik kis lódítása kiderülne. Történetesen, hogy még senkinek nem mondta, csak nekem teszi: "Tudod, hogy senki mással, ha veled most nem." :) Jajj. Fájt. Mert tudtam hogy nem igaz. A legszarabb az egészben az, hogy olyan érzésem van, mintha valamit félbehagytunk volna. Elszakadt a zsinór egyik pillanatról a másikra. De nem akarom felvenni ezt a zsinórt. Csak szenvedést okozott, mert a jó dolgokra senki sem emlékszik, ugye? Nem ez nem igaz. Én nagyon sok szép pillanatra emlékszem és talán ezért kavar fel, ha nem távolságtartó, mint F. Pedig könnyebb lenne. Sokkal. Hiányoznak a szép pillanatok. Emlékszem A. mennyire szapulta H.-t. Még most is jól leosztja. Most főleg. Tulajsonképpen nem tetszik ez sem A.-ban. Igaz, én kértem hogy legyen őszinte és mondja el amit gondol. Mert nekem ez fontos. Nekem az fáj, hogy ő nem látja/látta azt a lehetőséget H.-ban, amit én láttam. Persze meglehet, neki van igaza és H. csak egy nőcske, aki úgysem változik és csak mélyre ránt. Nem tudom. Amikor azt mondtam H.-nak hogy szeretem, nem hitte el. Amikor azt mondtam magamnak, hogy már nem szeretem, nem hittem el. Azóta persze fel lett dolgozva. Valamelyest. Már nem szeretem. Ha szeretném, akkor nem így viselkednék vele. Ha szeretném, akkor érdekelne ami vele történik és faggatnám. De hagytam. Csupán az elvesztett lehetőség az, ami felkavar. Hogy egy voltam a listán és csak megszokásból húzott ki róla.

15:02 | | Jared

Keresett H. Beszélni szeretne valamiről holnap. Mondta hogy nem kettőnkről, csupán csak kérni/kérdni szeretne vmit. Érdekes. Tök kíváncsivá tett. :) Mondtam már hogy félek a meglepetésektől? Eddig nem sok jó meglepetés ért az életben.
Ma egész nap csupán egy szót szóltam A.-hoz. Eldöntöttem, hogy elég a viselkedéséből. A vicc az, hogy most engem tart köcsög bunkónak mert nem szólok hozzá. Valóban én lennék a köcsög, mert megelégeltem hogy így viselkedik velem?

0:31 | | Jared

Let them fly if they
Spread the wings of youth,
Don't poison what they have
Give them the time to live their life.

0:25 | | Jared

2005. október 16., vasárnap

Tegnap. Elmentem dolgozni egy projekten(ezért kv-ztam korán). Igazából örömet leltem benne. Mostanában ritkán lelek örömet a munkámban. De most jól esett, hogy senki nem akar zaklatni hülyeségekkel(persze azért jött néhány, de ilyen ez), és azok, akikhez mentem, tisztelnek. És nem azért mert énrajtam áll vagy bukik, hogy lesz-e holnapra home-könyvtáruk meg számlázószoftverük meg nyomtatásuk, hanem azért mert én megtanultam mindezt és tudom alkalmazni, hogy ők tovább dolgozhassanak. Örülnek, hogy nem nekik kell ezt megcsinálni, hogy kedves vagyok ha odamegyek és türelmesen segítek mindenkinek. Szóval nem az a kényszerből fakadó tisztelet. Ez nagyon jól esett tegnap.
Aztán fehívtam R.-t, hogy ugyan menjünk már el moziba. Mondta hogy ma már bűnözött eleget, tovább kell készülnie a ZH-kra. De aztán mégis belement. Lucifernek éreztem magam. :/ Megnéztük a Bin Jip - Lopakodó lelkek című Kim Ki-Duk -filmet. Nagyon mélyenszántó. R. meg is jegyezte, hogy milyen csodálatos, hogy alig beszélnek a filmben(a főszereplők semmit - egy szó erejéig) mégis mennyi mindent mondott. :) A csend ezer selyemfonala.
Aztán elkísértem haza. Mert ez jár. (Na jó, jól esett vele lenni. Mindíg visszatér az életkedvem mellette.) Ja! És tudom hogy már uncsi, de megint elkapott az illata. Ez egy kicsit más volt. Talán menzesze van. Ez csupán azért érdekes, mert a nők jó 90%-áról meg tudom mondani hogy épp télapó látogatta-e meg, ha elég közel kerülök hozzá. Igazán ősi ösztönök, nem? :) Csakhogy a nők menzesz alatti illata majdnem egyforma. De R.-é teljesen más. Nagyon durván felizgatott. :) Nincs mit tagadnom, no :) Be kellett vetnem minden férfipraktikát, hogy kellően álcázzam kapitányunkat. :) Főleg Deák metróaluljáróban. Pffffffff.

13:14 | | Jared

Na és írok mééééééééééééég.
A. jólfelbaszott. Kezdem úgy érezni, hogy kicsit ki akarja sajátítani a kettőnk kapcsolatát. Amikor neki kényelmes, vagy ha lelkileg szarul van, akkor (persze előadva a műbalhét, hogy nem kell neki senki)  jól jövök és kedves. Ha hibázom, fáradt, nyűgös, akkor olyan ridegen viselkedik, mintha tömeggyilkos lennék. És ez rosszabb, mintha letolna, hogy mit szerencsétlenkedek. Az sem jó. Az ilyen közeli "barátaimtól" elvárom, hogy igenis legyenek kicsit figyelmesek és tapintatosak. Én is így próbálok viselkedni velük. Na jó, elmesélem a történetet, ha már így kiöntöm a szívemet:

    Preface
Még nagyon régen amikor először összeköltöztünk, egyhangúan megállapodtunk, hogy lakásban nem dohányzunk. Amióta itt lakunk, azóta a gangra járunk ki dohányolni. A gangra kijutni egy zárható, és mindíg bezárt ajtón keresztül lehet. A gangról nyíló lakásokban lakó emberek félnek a betörőktől. Az egy másik kérdés, hogy ha bejutott egy arc a bejártai ajtón, akkor miért lenne akadály számára egy ilyen ajtó, de legyen.
És a felettébb kínos tény, ami engem kompromittál: Gyakram a zárban felejtem a kulcsot. Ez ugye nem nagy szeretetre lel a lakók szívében. Tényleg nem direkt, mert be is zárom az ajtót, csak a kulcsot valahogy mindíg a zárban felejtem. Az ott lakó bácsi mindíg beviszi a kulcsot és ha itthon talál mindket akkor beadja és célozgat, hogy figyelmesebben. Főleg gáz a dolog, mert nekünk ugye nem járna a kulcs a ganghoz, de kedvesen adtak egyet.

    Story
Tegnap kimentem rágyújtani egy kv-val reggel. (Hogy szombat kora reggel miért, azt majd elmesélem) Persze benne felejtettem a kulcsot a zárban. Ma kimegyek 11-kor teázni meg rágyújtani (igazából csak békét akartam keresni). Mikor visszajövök A. kijön a szobából és fenyegető arrogánssággal megkérdi, hogy hol a gang kulcsa. Először nem akartam szólni hozzá, mert tegnap is bunkó mód beszólt. De aztán mondtam, hogy a kulccsomómon. Majd kiment és leellenőrizte a gang bejáratát, hogy valóban zárva van-e és hogy nem felejtettem el bezárni. Ezekután beballagott a szobámba és megvizslatta a kulccsomómat hogy valóban rajta van-e a kulcs. Teljesen kibuktam. Úgy viselkedik velem, mint egy gyerekkel. Rohadtul fáj. Nem azt akarom mondani, hogy nem basztam el, de akkor sem érzem úgy hogy ez lenne a megfelelő viselkedés. Ha meg szóvátaszek hasonló ügyeket, olyan felsőbbrendű tónust üt meg és spékeli meg "jólvan Jared, biztos neked van igazad" mondatokkal, hogy az már vérlázító. Kár hogy nem vagyok bosszúálló típus. De azért bevallom végigfutott a gondolat agytekervényeimen, milyen lenne ezt visszaadni neki egy nehéz pillanatában...

12:56 | | Jared

Régebbiek | Végére »